Mindenik embernek a lelkében dal van
„Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.”
-- Babits Mihály --
Miért van az, hogy egyesek dala senkinek sem kell? Mit lehet olyankor tenni, mikor valaki már annyiszor énekelte lelke dalát másoknak, de senkinek sem kellett? A világ tévedt el vagy az a személy, akinek a dala nem kell sehova sem? Fontos egyáltalán, hogy melyik a rossz?
Talán egyik sem az. Talán csak így alakult. Talán nem.
Érdemes egyáltalán próbálkozni még vagy az a helyes, ha végre felismerjük, mikor nincs már szükség a dalra? Mit ér a világ, ha már csak az a fontos, hogy senki se érhesse el lélekben a másikat? Jó ez így?
A válaszokat megfogalmazni mindenkinek saját dolga. Talán egyik sem rossz vagy jó, csupán más. Nem tudni mi a helyes válasz vagy van-e egyáltalán helyes válasz.
Minden olvasómnak további tartalmas időtöltést kívánok a jövőre nézve!
